Információ!

 Már biztosan elegetek van belőle, hogy össze- vissza magyarázok nektek mindenfélét, de én ilyen bonyolult személyiség vagyok.

 Leszedtem az összes részt a London Artsról, majd néhány órával később vissza is tettem. Hogy miért? Mert rengeteg emlék fűzött hozzá. Képtelen lennék csak úgy eltüntetni. Szeretném, ha megmaradna a blog, és vele együtt az emlékek is. 

 De nem folytatom. Ettől függetlenül újat kezdek. Nagyon remélem, hogy ti velem maradtok, és továbbra is támogattok. Remélem, hogy ugyanekkora, vagy tán nagyobb sikere lesz az új L.A.-nak, amit ezen a címen érhettek majd el: http://thelondonartsnew.blogspot.hu/

 Ez most már egy 100%-os információ, nem fogok többet változtatni.

Köszönök nektek mindent!

Nagyon fontos! Mindenki olvassa el!

SOKSZOR VOLT MÁR A BEJEGYZÉSEIM CÍME, AZ, HOGY "FONTOS", DE EZ MOST MINDEN OLVASÓ SZÁMÁRA VALÓBAN KIEMELKEDŐEN FONTOS!

AZ EDDIG MEGÍRT LONDON ARTS-NAK VÉGE!!!!

DE, EZ NEM AZT JELENTI, HOGY EGYÁLTALÁN NEM LESZ MEG MÁR SOHA TÖBBÉ A BLOG.
CSAK EGYSZERŰEN ÚGY ÉRZEM, HOGY ELLAPOSODOTT A TÖRTÉNET, ÖSSZECSAPTAM A RÉSZEKET, ÉS SEMMIT SEM ÚGY ÍRTAM MEG, AHOGY AZT ELTERVEZTEM.
A LONDON ARTS-OT ÚJRA FOGOM ÍRNI!
SENKI NE LEPŐDJÖN MEG, HA A BLOGBAN EGYSZERIBEN NEM LESZNEK MAJD BEJEGYZÉSEK!

Néhány infó:

 Mikor várható az 'új L.A.' legelső része?: 2013.05. 20- 21 VAGY 2013.05.24. vagy 26.

 Mennyire lesz más a történet?: Igazából nem annyira. Hasonló lesz, csak sokkal jobb.

 A szereplők ugyanazok maradnak? Természetesen minden egyes szereplő ugyanaz marad, csak egy apró dologban fognak megváltozni...

 Hány részes blogra számítsunk? Ezt még magam sem tudom. Olyan 20 részesre gondoltam, de lehet, hogy kevesebb lesz. Nem hinném, hogy annál több lesz.

Kommenbe, vagy chatbe nyugodtan kérdezhettek még. Nagyon remélem, hogy egy olvasóm se pártol el tőlem emiatt. Szerintem jobb lesz az 'új L.A.', mint a legelső, mert arra nem volt elég időm. Összecsaptam a részeket.

 HA ELOLVASTAD FELTÉTLEN ÍRJ KOMIT, HOGY MEGTUDJAM, MI ERRŐL A VÉLEMÉNYETEK!

                                                                                                                  Köszönök nektek mindent!

10.rész

Sziasztok! Sikerült összehoznom egy részt (csak nektek csak most). Köszönöm  13 feliratkozót és a 2600+ oldalmegjelenítést. Szomorú vagyok a kevés komik miatt, úgyhogy mától szigorúbban tartom magam a komment határhoz. Kérlek benneteket, vegyétek a fáradságot és írjatok. MÉG KÓDOT SEM KELL ÍRNI! 
Aztán tegnap, merő unalomból nekikezdtem egy elég érdekes blognak :D hát, nézzetek be!
(külsőt ne nézd, az még javításra szorul). http://truestoryofmyfalselife.blogspot.hu/
Hát jó olvasást! 


 Louis
A tesiterem takarításból végül egy lelkizős beszélgetés lett, ami fiúktól nem gyakori, de mindannyiunk már annyira színültig tele van problémákkal, hogy egyszerűen muszáj volt már kiadni magunkból. Ami számomra a legmeglepőbb volt, hogy Harryvel is megtaláltam a közös hangot. Igazából annyira nem is különbözik. Olyan, mint bárki. Problémákkal, tulajdonságokkal, humorérzékkel és rossz szokásokkal. Nehéz élete lehet, és szeretnék neki segíteni. Váratlanul állt föl, és ment is el, aminek a felügyelő tanár (akinek elméletileg felügyelni kellett volna ránk. Gyakorlatilag, ez már egy másik kérdés), nem örült felettébb. Főleg, mert nem csak Harry, de Zayn is hamar elhúzott.

 - Louis - nyávogta Lottie, aki hozzám hasonlóan éppen a kanapén terült el
 - Mi van? - megerőltettem magam és felé fordítottam a fejem
 - Kérek kaját! - nyafogta
 - Kérjél! - nevettem fel erőtlenül
 - Tökfej! - forgatta a szemeit - Úgy értem tőled! - megint felnevettem, ezúttal erőteljesebben. Na persze, majd őfelsége kedvéért felállok erről a kényelmes kanapéról
 - Várhatsz, töpszli!
 - Fizzy! - szólt Lottie, a hozzánk legközelebb tartózkodó húgomnak, aki egyből felénk figyelt - Szólsz anyának, hogy hozzon kaját- Fizzy cuki kiscsaj, érti a dolgát, egyszerűen csak nemlegesen megrázta a fejét, és újból belemerült a játszásba. Lottie idegesen morgott egy sort, majd feltápászkodott, és végre volt elég helyem elnyúlni a kanapén.
 Szóval egy darabig henyéltem, majd egy kisebb konfliktusba keveredtem a nagyobbik húgommal, akit nem engedtem leülni a kanapéra, majd miután lenyugodtak a kedélyek (természetesen a kanapé továbbra is a tulajdonomba maradt), elszunyókáltam és, hogy az álomba illő ébredés el ne maradjon, arra keltem, hogy Mark mit sem törődve azzal, hogy ott vagyok, nemes egyszerűséggel, rácsücsül a gyomromra. Hangosan felnyögtem, és fel is szerettem volna ülni, mert az érzés távol volt a kellemestől, ezért nem lettem volna képes nyugodtan feküdni tovább.
 - Louis, drága! Rosszat álmodtál? - hajolt fölém Mark
 - Nem! - nyögtem elfojtott hangon a fájdalomtól
 - Rendben, akkor húzás pakolni, mert holnap tábor, és még sehol sem tartasz, te pedig elég nagy kisfiú vagy már, hogy magadnak bepakold a dolgaidat
 Egy megvető pillantást vetettem felé, majd miután leszállt rólam, feltápászkodtam, és elmentem pakolni

 Harry
Zayn ajánlatán egy csöppet sem lepődtem meg. Még mindig odavan Skylerért, éppen ezért arra kért, hogy segítsek neki, cserébe nem terjeszti el a magánügyeimet. Na szép! Kerítősködjek? Kényszerből? Mit vár tőlem? És egyáltalán miért pont tőlem, akit eddig elméletileg utált? Ott van Natalie is! Őt is megkérhetné! Vagy bárki mást! Miért pont én?... Áh, de mindegy. Én megteszem, ami tőlem telik, bár magam sem tudom miért...

 - Kopp- kopp - dugta be a fejét az ajtómon Gemma
 - Máskor az ajtón, a kezeddel, és csak azután gyere be - adtam a tanácsot miközben beledobtam egy pólót a bőröndömbe
 - Beszélhetnénk? - jött beljebb, majd becsukta maga mögött az ajtót, és nekidőlt
 - Persze, mondd!- dobáltam a cuccaimat a bőröndbe
 - Figyelj...ez most fontos...és komoly...és tudom, hogy utálod, ha ezzel csesztetlek, de most...na, érted...- dadogott
 - Mi van? - vontam fel a szemöldököm
 - Csak tudod...Nemsokára tábor. Holnap. Szóval, ígérd meg nekem, hogy nem csinálsz hülyeséget! - nyögte ki végül, miközben össze-vissza sétálgatott körülöttem
 - Mire gondolsz?
 - Tudod te azt jól! - biccentett a fejével
 - Oké, nyugi, nem fogok - nevettem fel
 - Jó, oké értem! - tartotta maga elé a kezeit - De érezd azért jól magad - ölelt át
 - Majd igyekszem - nevetve visszaöleltem

***

A tábor Manchesterben volt, az út pedig hosszúnak tűnt, bár azt mondják nem volt az. Mindegy, számomra egy örökké valóság volt. Volt aki fárassza az agyam egész úton, mert Louis egyből lehuppant mellém. Ez a gyerek telis-tele van energiával. Egész úton be nem állt a szája.
 - És te? Honnan jöttél? - kérdezte, miután levázolta, hogy ők Donca...akárhonnan költöztek Londonba
 - Kiskorom óta Londonba élünk - motyogtam fáradtan
 - Egyébként szép hely, de én Doncastret ezerszer jobban szerettem
 - Ezt már mondtad - fújtam ki a levegőt

Niall
Az út Liam mellett szótlanul telt. A tábor egy lepukkant kollégiumba volt. Négyesével voltunk beosztva. Liam, Jake, Louis és én voltunk a 16-os szobába. Igen, lényeges volt a szobának a száma! A veünk szemben lévő 15-ösben Zayn, Harry és még egy agyilag nem komplett srác, Josh volt. Azért voltak hárman, mert éppenséggel nincs több fiú. A lányok beosztását pedig nem tudom.

Harry
 Josh és Zayn elmentek a többiekkel vacsizni, ahol elméletileg nekem is ott kellett volna lennem.
 - Hé, Styles! Hát te? - hallottam meg a hangot az ajtó felől, mire egyből oda néztem
 - Nem voltam éhes - vontam vállat, Natalie pedig elmosolyodott
 - És igazából mi a baj? - lépett beljebb. Most mondjam el neki, hogy valószínűleg szeretem őt, de még én sem vagyok benne biztos?
 - Nincs baj! - erősködtem
 - De látom rajtad!
 - Rendben! Tudni akarod?! - csattantam fel
 - Igen - suttogta

4 komi (nem kevesebb) után kövi!

Fontos!!

Sziasztok! Hát mit is mondhatnék? Elkeserít, hogy sokan itthagytatok. Vagy csak nem komiztok... Nem tudom.
Tisztában vagyok vele, hogy nem én vagyok a legjobb blog tulajdonosa, és az LA-t szántam utolsó blogomnak, és még messze van a vége. Vagy mégsem?
Egy körülbelül nyárig tartó szünet következik a blogon. Nem 100%, hogy utána folytatom. Nagyon össze vagyok törve, rengeteg rossz dolog össze jött és meg kell értenetek.
Itt leszek, néha helyzetjelentek, nem tűnök el teljesen. A facebookos csopiba is megtaláltok. Csak részt nem ígérek olyan hamar...
Viszont van addig is egy kérdésem nektek:
" Ti hogyan képzelitek a blog hátra lévő részét?"
Kérlek benneteket, hogy válaszoljatok...
                             Sziasztok <3

9.rész

 Sziasztok! Jajj, miért van az, hogy akárhányszor jövök ide, mindig egy csomó mondanivalóm van nektek? Mindegy, remélem azért nincs ellenetekre.
 Szóval, az van, hogy nem kaptam sok visszajelzést, ami kicsit elkeserített, de azért megcsináltam a FACEBOOK CSOPORTOT. Remélem sokan csatlakozni fogtok.
 Aztán, mint mondtam múltkor, a blogversenyben sajnos nem nyertem, de kaptam egy részvételi oklevelet, amit megmutatnék nektek. Nem is igazán büszkeségből, hanem talán csak azért, mert ez életem első 'virtuális oklevele' :D

De legalább több, mint a semmi!
 Még egyszer szeretném megköszönni a visszajelzéseket a blogomról. Nem. Ezt nem lehet csak úgy megköszönni. Mert nekem többet jelent egy egyszerű 'köszönömnél'. És ki fogom találni, hogy mivel hálálhatnám meg nektek mindezt! 
És még egy dolog, amit fontosnak érzek leírni. Gondolhatjátok rólam, hogy én egy olyan író vagyok, aki "nyalizik" az olvasóinak. Teljesen nyugodtan. De csak megsúgom, hogy én SZERETEM az olvasóimat, mert hihetetlen sok mindent köszönhetek nekik! Támogatnak, amire szükségem van! Nem "nyalizásból" vagyok nyílt az olvasóim felé, hanem azért, mert valóban fontosak számomra, és szeretném őket minél jobban megismerni. Röviden ennyi, de írhatnám én még napestig! Akinek nem inge, ne vegye magára, de gondoltam ezt leírom.
 Még csak annyi, hogy remélem nincs harag, amiért a rész csak Harry szemszögéből van, és nem is túl hosszú...
 Szóval azt hiszem ennyit szerettem volna, most pedig jó olvasást!

UI.: Ezt a részt pedig az egyik legjobb bárányomnak ajánlom, és üzenem neki, hogy 'Everything is gonna be alright'...Tudja kiről beszélek ;) <3 <3


Harry
 - Hahó! - léptem be a vízhangzó tornaterembe. Látszólag teljesen üres volt. Hangokat hallottam a szertárból. Halk beszédet. Benyitottam, és hirtelen mindenki elhalkult és felém nézett. Hárman voltak bent - Hali - köszöntem furcsán
 - Szia - köszöntek kórusban
 - Mit csináltok itt? - kérdeztem
 - Én büntit kaptam, és takarítanom kell, ők pedig segítenek - mutatott az egyik srác a háta mögé, ahol másik két fiú állt - Te?
 - Büntetés - rántottam vállat

 - Nos, emberek! Egy- Kettő! A végzősök sulibulijából egy csomódíszlet meg miegymás maradt, amit össze kell szednetek, plusz a fekete cipő csíkok, felmosni. Felmosót, seprűtés egyéb dolgokat találtok ott a sarokba. Nagyjából ennyi a dolgotok. Amíg én azt nem mondom, hogy mehettek, addig mindenki marad! Hol van Malik? - lépett be a tanár és már vázolta is, hogy mit kell tennünk
 - Malik? - kérdeztem vissza - Ő is itt lesz? A francba!
 - Jól van Styles! Nyugodj le és állj neki a takarításnak - nyomott a kezembe egy rongyot a tanár - Ha Malik meg nem ér ide 10 percen belül egy órával tovább marad az biztos - mormolta miközben elhagyta a szertárat
 - Egyébként Harry - lépett elém az egyik barna hajú srác - Én Louis vagyok -tartotta a kezét, amit megráztam
 - Te már tudod az enyémet, szóval... - mosolyodtam el
 - De nem tudja az igazi neved! - hallottam meg egy ismerős, pimasz hangot az ajtóból
 - Mi van? - kérdezte értetlenül Louis
 - Semmi - legyintett mosolyogva Natalie, és beljebb lépett
 - Hogyhogy nem hoztad magaddal a kis barátodat? - kérdeztem
 - Ne aggódj, Malik mindjárt jön - legyintett
 - És te mit keresel itt egyáltalán? - tettem fel egy újabb kérdést. Habozott, és eltűrte a szemébe lógó haját. Elgondolkozott. Ekkor belépett Zayn is, ledobta a sarokba a fekete táskáját és nekidőlt a falnak
 - Szia neked is - mondta szemrehányóan a szőke
 - Na hát én akkor megyek is! Sziasztok! Jó takarítást - mosolyodott el azzal a tipikus gonoszul pimasz mosolyával Natalie, és már el is ment. Kikerülte a kérdésem, hogy miért van itt. Méghozzá elég rafináltan. Megőrizte a méltóságát és egy pillanatra sem jött zavarba nyilvánosan. Valami miatt pedig idejött. És van is egy sejtésem. Valaki odavan Mr.Malikért...
 Ahogy a gondolataimba merültem észre sem vettem, hogy elmosolyodtam
 - Hé, Styles! Minek örülsz ennyire? - vetette felém a kérdést Zayn
 - Közöd, Malik? - dobtam felé a nedves rongyot, amit még azóta a kezembe fogtam. Egy egyszerű mozdulattal el is kapta, majd rögtön ledobta maga mellé a földre
 - Na emberek, lássunk neki! - csapta össze a tenyerét Louis, majd kiment a szertárból
 - Szőke, hogy hívnak? - kérdeztem kicsit flegmán
 - Niall - vágta rá
 - Téged? - néztem a másik srácra
 - Liam...- motyogta, mire felnevettem. Nem a nevén nevettem. Most fél tőlem, vagy mi? Te jó ég, én nem gyilkos vagyok! Nem oltom be, nem szólok be neki, mert nem vagyok olyan ember, aki ártatlanokat bánt, akár szóban, akár fizikailag. Összekever az olyasfajta emberekkel, mint Zayn. Na, belőle simán kinézném, hogy megüt egy olyan embert, aki aligha ártott neki, vagy egyáltalán nem. Ez az ő fajtája, ez ő. Rosszindulatú.

 Fél óra takarítással eltöltött idő következett, ami alatt szinte egyikünk sem szólalt meg. Vagy ha mégis, akkor az nekem biztosan nem tűnt fel, mert teljesen belemerültem a gondolataimba. Natalie... Amikor a folyosón voltunk. Előttem lebegett a mélybarna szeme, ami még akkor is pimaszul nézett a szemeimbe az arcába lógó barna tincsek mögül, amikor a falnak szorítottam. Nem rémült meg, nem csodálkozott és nem háborodott fel. Ellenkezni sem próbált. Hihetetlen csaj. Más, mint a többi lány...
 A tornaterem sarkához értem, ahol leültem, felhúztam a térdem és csak meredtem magam elé. Semmi életerőm nem volt takarítani.
 - Mi van? - ült le mellém Louis. Miután nem válaszoltam semmit, folytatta - Miért kell takarítanod? Úgy értem... - kezdett volna magyarázkodni, de enélkül is megértettem a kérését, ezért közbe szóltam
 - Mert szimplán poénból lefogtam egy lányt - mondtam rá sem nézve
 - Minek fogtad le? - kérdezte értetlenül
 - Mondtam már. Poénból!
 - Jó, hallottam. De ez miért lenne poénos? És ezért miért kaptál büntit? - faggatózott tovább
 - Hát... Mert amúgy tanítás volt - tettem hozzá
 - Szóval tanítás alatt, poénból lefogtál egy csajt...- összegezte. Semmi kedvem nem volt magyarázkodni, ezért csak lemondóan legyintettem egyet. Hosszú csend következett, ami lassan frusztrálóvá vált számomra, így vettem a fáradságot és megszólaltam
 - Na és te? Te miért vagy itt? - fordítottam felé a fejem
 - Mert sokat telefonoztam. Pedig van mentségem! - fújtatott
 - Na és mi az? - kérdeztem visszatartott nevetéssel. Vicces volt nézni, ahogy durcásan összefonja maga előtt a kezeit. Akárcsak egy kisfiú, aki nem kapja meg a játékát.
 - A barátnőm beteg! És nem értik meg, hogy szeretném tudni, hogy minden rendben vele!- közölte hitetlenül
 - Igen. Ez valóban...tragikus - tettetem egyet értést. Megforgatta a szemeit, és olyan "Ezt te nem értheted!!" legyintéssel lezárta a témát. És igaza is van. Ezt nem érthetem, mert a megszámlálhatatlan sok exeim közül egyikbe se voltam szerelmes. Még soha nem voltam szerelmes, így valóban nem érthetem.
 - Huh, sziasztok - ült le fáradtan, velünk szembe a kék szemű szőkeség...ha jól emlékszem Niall
 - Szia - köszönt Louis ásítva
 - Lepacsiztál Mr.Styles-al? - kérdezte vigyorogva Niall. Egyértelműen a kérdést Louisnak szánta, de meg sem várva, hogy válaszoljon, közbe szóltam
 - Ne hívj így! Még a tanároktól is rühellem!
 - Bocs - nevetett fel - Te is jössz gólyatáborba - kérdezte ezt már tőlem. Bólintottam. Természetesen nem szívesen megyek, de egyfelől anyu kiskutya szemeinek még néha én sem tudok ellenállni, másfelől, pedig Gemmának sikerült meggyőznie, hogy ez milyen jó buli
 - Egy pillanat! - pattant fel a földről Niall, ahogy csörögni kezdett a zsebében a telefon. Néhány percet beszélt, közben pedig össze-vissza sétálgatott, majd visszajött közénk - Jó hír! - ült vissza mosolyogva
 - Mi az? - kérdezte Louis izgatottan
 - Apu egy teljes hétre elment, a melója miatt! - mondta ki, az én arcomra meg döbbenet ült. Ennek mégis miért örül?!
 - Te ennek örülsz? - húztam fel a szemöldököm, és kicsit feljebb húztam a térdem, kezeimet meg megtámasztottam rajta
 - Hát tudod... - komolyodott el az arca - Az én apám...kicsit...Hogy is fogalmazzak? Egy szemét! És még enyhébb szó is rá!
 - Miért? - kérdeztem
 - Megütötte az anyámat - motyogta. Elcsodálkoztam, de jobbnak láttam inkább nem mondani, vagy kérdezni semmit. Az együttérzés soha nem volt az erősségem
 - Na mi van itt? - ült le Niall mellé Liam is. Na, ő hiányzott innen a legjobban!
 - Nemzetközi probléma megosztó nap! - vágta rá Louis
 - Társulok - fújta ki magát Liam, aki egészen eddig szorgosan takarított
 - Nagyszerű! - mondtam, majd a zsebembe nyúltam a telefonomat keresve, hogy megnézzem mennyi az idő. Kinyújtottam a lábaimat, és kicsit felemelkedtem, hogy jobban hozzáférjek a nadrágzsebemhez, amiből rögtön ki is esett egy doboz cigi, és a kulcsom.
 - Te cigizel? - kérdezte döbbenten Liam
 - Meglepődtél? - kérdeztem vigyorogva, és még mindig a zsebembe turkáltam, mire végre sikerült kiszednem a telefonom Louis egy egyszerű mozdulattal előszedte a sajátját
 - Fél öt - mondta, és már vissza is csúsztatta a zsebébe a mobilját. Nem vettem a fáradságot, hogy én is visszaszenvedjem a zsúfolt zsebembe, így a kezembe kezdtem forgatni, össze-vissza, amire hamarosan ráuntam, és letettem magam mellé a földre.
 - Nekem van időm... - motyogta halkan Liam - Nincs kikötve, hogy mikor érek haza... - látszott rajta, hogy eléggé rossz kedve van
 - Mert? - kérdeztem, miután senki nem adott életjelet
 - Alig látom a szüleimet. Van, hogy hetekig. Egyébként már megszoktam, csak néha...
 - Hiányoznak...vágom - bólogattam
 - Ja...- húzta a száját
 - Tehát... - szólaltam meg egy rövid csönd után - Neked beteg a barátnőd -mutattam Louisra
 - Nem csak beteg! Majdnem ezer kilométerre van tőlem! - egészítette ki az összegzésemet
 - Neked apád egy barom - mutattam Niallre, mire bólintott - Te pedig alig látod a szüleidet! - néztem Liamre, mire ő is csak csendesen bólintott - Huh... - ráztam meg a fejem. Hihetetlen, hogy másnak is vannak gondjai. Persze, ezt eddig is gondoltam, de valahogy....Nem is tudom. Nem így képzeltem el. Vagyis...nem tudom...
 - Most te jössz! - biccentett Louis felém a fejével
 - Mi? - kérdeztem értetlenül
 - Te mesélsz a gondodról...Már ha van...- fejtette ki
 - Semmi közötök az én problémámhoz! - nevettem föl hitetlenül
 - Mi is elmondtuk! - nézett felém Niall
 - Végül is, hamarosan az egész suli tudni fogja... - vontam vállat - Piálok, bulizok, party drogos vagyok, nőket viszek haza és... - itt abba hagytam. Folytattam volna, mert valahol belül tudtam, hogy nem csak ennyi a bajom. Eddig kimondott szavaimtól mindhárman elcsodálkoztak. Én pedig az utolsó, ki nem mondott szavamtól. Mégis miért? Mi benne olyan különleges? Amikor soroltam a srácoknak a bajaim...egyszerűen csak szemrebbenés nélkül folytattam volna, de észbe kaptam és meggondoltam magam. Hirtelen zuhantam a gondolataim közé, miközben három döbbent és kíváncsi szempár fürkészett és várta a be nem fejezett mondatom folytatását. Az utolsó szót, amit még magamba sem tisztáztam... Natalie...Az ő neve lett volna a mondatom utolsó szava, de nem mondtam ki. Nem értem! Nem értem ezt az egészet! Egyfolytában a szemem előtt lebeg az arca. Amikor kiabált velem. Amikor a falhoz szorítottam. Az a pimasz mosoly, ami mindig ott bujkál a szája szélén. A nevetése, amikor a nevemmel szórakozik. Az érintése, amikor megfogta a vállam. A barna tincsei ami legtöbbször a szembe lóg.
 MI A FRANCOT CSINÁLOK ÉN?! Egy lányról ábrándozok, vagy mi?! De hisz ez hülyeség! Egy hülye vagyok! Nem is értem...
 - Hahóó! - eszméltem fel Niall kiabálására, és arra, hogy az arcom előtt lebegteti a tenyerét fel-le
 - Mi van? - ráztam meg a fejem
 - És? - várta a mondatom folytatását Louis
 - Semmi... - motyogtam
 - Harry, minden oké? - mászott a képembe Niall
 - Aha - vettem fel a földről a telefonomat, majd felálltam és a zsebembe tuszkoltam
 - Nem mehetsz el, amíg Mrs.Parks nem engedi!- szólt utánam Niall, amikor felkaptam a földről a táskám, és az ajtó felé indultam
 - Malik is elment - vontam vállat. Hangom visszhangzott a tornaterembe, ahogy az ajtó csapódása is. Lassan hat óra felé, már kicsit sötétedett odakint. Meg sem lepődtem, amikor a kis utcához érve, Zayn szólított le. Nem volt még annyira ötét, így tisztán láttam, hogy a lassan már törzshelyévé váló kukák mellett támaszkodott, és szívta a cigijét.
 - Szevasz Styles! - köszönt a szokottnál vidámabban
 - Csá Malik! - léptem felé
 - Milyen volt a takarítás? - vigyorodott el
 - Nagyon jó - bólogattam - Nézd... kezdtem. Most már tényleg leszállhatsz rólam. Már semmi közöm Skylerhez! - váltottam hirtelen témát, mert tudtam, hogy van valami hátsó szándéka
 - Tisztában vagyok vele... - mondta lehajtott fejjel
 - Akkor mi a francot akarsz tőlem? - emeltem meg egy kicsit a hangom
 - Hé, Styles! Nyugi! Segíteni szeretnék! - mondta ki, mire teljesen ledöbbentem. Hogy Zayn? Nekem? Segíteni? És mégis miben?

4-5 komi és kövi :)

8.rész

Tudom, tudom. Nagyon rövid lett. De ez csak egy amolyan 'átkötés' a történetben. Szóval hamar hozom már a következőt. Gondolom ti is érzékelitek, hogy hamarosan elérkezünk a régóta várt fordulóponthoz. Azaz a történet valódi kezdetéhez. Na, de nem is mondok többet, még lelövöm a poént.
NAGYON, NAGYON SZERETNÉM MEGKÖSZÖNNI A KOMMENTEKET, AMIKET AZ ELŐZŐ BEJEGYZÉSHEZ KAPTAM. NAGYON SOKAT JELENTETT NEKEM, ÉS MINDEN EGYES KOMMENT SZÓ SZERINT MEGSIRATOTT. AZT SEM TUDOM, HOGY KÖSZÖNHETNÉM MEG. NAGY RÉSZBEN NEKTEK KÖSZÖNHETEK MINDENT. SZÓVAL, ARRA GONDOLTAM, HOGY JOBBAN MEG SZERETNÉM ISMERNI AZ OLVASÓIMAT. MIT SZÓLNÁTOK MONDJUK EGY FACEBOOK CSOPORTHOZ. OTT ÉRTESÜLNÉTEK AZ ÚJ RÉSZEKRŐL IS, ÉS TARTHATNÁM VELETEK A KAPCSOLATOT IS. KÉRLEK BENNETEKET, HOGY EZZEL KAPCSOLATBAN JELEZZETEK NEKEM VISSZA KOMMENTBEN, ÉS HA NEKTEK IS TETSZIK AZ ÖTLET MEGCSINÁLOM.
És még egyszer: Szeretlek titeket, és köszönök mindent! <3 


Harry
Reggel -szokás szerint késésben- beestem a suliba és felmentem a terembe. Nem zavartattam magam, egyetlen szó nélkül bevágtam magam mögött az ajtót és levágódtam a hátsó padba, Natalie mellé. A tanár felhúzott szemöldökkel lesett felém a szemüvege fölött
 - Ha már ennyit késel fiam, annyit mondhatnál, hogy elnézést! - oktatott ki
 - Mondhatnék...- jelentettem ki flegmán
 - Illemről hallottál már?- tette csípőre a kezét
 - Szólásszabadságról hallott már?- megforgatta a szemét, a valószínüleg helytelen visszaszólásomra (gyanítom, a szólásszabadságnak egészen más az értelme), és idegesen felém lépkedett, majd megállt a padomnál  - Az igazgatónak ecsetelheted a szólásszabadságot, de az én órámnak ne rabold az idejét!- mutatott az ajtó felé
 - Biztos nem állok fel!- nevettem fel, mire a tanár szemöldöke az égbe szökött, és az osztály eddigi halk duruzsolása elnémult körülöttünk. Minden szempár a padom felé irányult
 - Hogy mondod? - nyíltak tágra a szemei
 - Elnézést, nem tudtam, hogy rosszul hall! - mondtam hangosan, mire az egész osztály felröhögött, a tanár feje pedig durván vörös lett
 - Natalie! - fordult meg a tengelye körül a tanárnő, Natalie felé. Valószínűleg egy cseppet sem érdekelte a tanárnővel folytatott "társalgásom". Éppen valamit firkálgatott, ezért kicsit megrezzent az éles hang hallatán.
 - Kísérd le ezt a... - kifújta a levegőt - Kísérd le Mr.Stylest az igazgatóhoz - mondta egy fokkal nyugodtabban. Natalie feltápászkodott és megállt a tanárral szemben
 - Miért én? - sóhajtott - Szerintem egyedül is letalál...
 - Cseppet sem bízok meg, ebben a suhancban. Jobb ha valaki lekíséri, de ha én megyek, itt elszabadul a pokol - forgatta meg a szemeit a tanár. Natalie csendesen bólintott, majd megállt a padom felett és le nézett rám, jelezve, hogy moccanjak meg végre. Nagyot sóhajtottam, majd feltápászkodtam.
 - Szóval Mr.Styles! - szakadt ki a nevetés Natalieból, ahogy kiértünk a folyosóra. Visszafolytott mosollyal forgattam meg a szemeimet
 - Szállj már le a nevemről!- utasítottam vigyorogva
 - Rendben... Harold- nevetett fel ismét
 - Te tudod hol van a diri irodája? - kérdeztem hirtelen
 - Ööö... - megtorpant - Nem igazán jártam még arra. Fogalmam sincs. Ezek szerint te sem tudod...
 - Nem- nevettem- De addig se vagyunk órán - vontam vállat
 - Ami neked előny, és nekem, aki a legkevésbé sem szeretne évet ismételni, nagy hátrány- közölte szemrehányóan
 - A kis stréber- mondtam rá sem nézve, miközben sétáltunk tovább a folyosón
 - Hogy mi?- lépett elém, ezzel megakadályozva, hogy tovább haladjak- Szóval stréber vagyok?!- lépett felém egy lépést, de már amúgy is közel állt, így hátráltam egy kicsit - Rendben, oké!- bólogatott látszólag higgadtan - De elmondanám neked, Harold, hogy az én életem legalább helyénvaló! Nem roncsolom magam cigivel, alkohollal és egyéb dologgal. 15 évesen nem volt még párkapcsolatom, és igen, úgy gondolom ez normális! Ellenben te... - lépett ismét felém, mire megint hátráltam- Te iszol, és cigizel és nem is tudom még, hogy mivel szennyezed magad, mindezt napi rendszerességgel, de tudod mit? Nem is érdekel! Az még haggyán, hogy vagy ezer csajod volt már, és mindent kihasználtad, de az, hogy erre még büszke is vagy, az már szánalmas. Szánalmas vagy Harry Styles! És én szívesebben leszek "stréber"...- újaival macskakörmözött a levegőben- mintsem egy alkoholista, paraszt, aki másnaposan jön iskolába, és aki mindenki előtt megjátssza magát! Nem vagy menő, Styles. Csak, hogy tudd!! - kelt ki magából
 Hirtelen kirohanását, egyszerűen nem tudtam hová tenni. Magamra ismertem a szavaiba, és tudtam, hogy nem magától találta ki az egészet.
 - Zayntől tudod?- kérdeztem halkan
 - Semmi közöd, hozzá, hogy kitől tudom!- fújtatott és összefonta maga előtt a karjait.
 - Igen. Zayntől tudod- túrtam bele idegesen a hajamba. Tudtam, hogy ez lassan el fog terjedni. Már az első évembe kiutálnak a suliból! Ez király! Ráadásul az sem kizárt, hogy anyu is megtudja. De én egyeztem bele. Viselnem kell a következményeket. Mint mindig. Bár még magam sem tudom, hogy Zayn honnan tudja rólam mindezt - Kérlek... - vettem egy mély lélegzetet- Ez...- egyszerűen képtelen voltam egy értelmes mondatot kinyögni. Cikinek érzem a saját életem. Szánalmasnak, úgy mint, ahogy Natalie is nevezte. Tehetnék valamit, de nem tudok. Nem tudok változtatni az egészen! Igen, egy felfordulás és egy tonnányi reménytelenség minden. Az egész életem - Nézd... -kezdtem- az egész életem...egy nagy szar! Tisztában vagyok vele, oké? És ha ezt az egész suli megtudja...- túrtam bele ismét a hajamba- Mit számít már, az nekem?!- tártam szét a karom hitetlenül - Ennél már úgyis csak szarabb lehet- kínosan felnevettem. Natalie vonásai kicsit megenyhültek
 - Nem tudtam, hogy ennyire mélyen érint. De valakinek fel kellett nyitnia a szemed- tette az egyik kezét a vállamra
 - Nem tudtad?- nevettem-  Szerintem ha valakinek az orra alá dörgölik, hogy elcseszi az életét, eléggé mélyen érinti!- emeltem meg a hangom
 - Jajj, ne hisztizz már!- forgatta a szemét
 - Na de jó! Még hisztik is vagyok?- fordultam vele szembe, ezzel kirántva a vállam fogása alól
 - Kis hisztis Mr.Styles- mosolyodott el. Visszafojtott mosollyal néztem rá. Hihetetlen, hogy egy ilyen szituációt, mint az előbbi, mennyire jól meg tud menteni. Pár szóval sikerült megmosolyogtatnia, azok után, hogy közölte, mennyire szánalmasnak tart. De a harag még mindig bennem bujkált. Nem Nataliera haragudtam, hanem Zaynre. Semmivel sem több, vagy jobb nálam. Pedig most igazán leszállhatna róla, hiszen már semmi közöm Skylerhez - Ne erőlködj- vigyorgott
 - Mi? - kérdeztem értetlenül
 - Szerinted nem látszik, hogy mennyire visszatartod a mosolyt?...- kérdezte- Harold! - lépett felém egy lépést, majd pimaszul rám mosolygott
 - Még egyszer így hívsz és...- kezdtem a fenyegetést
 - És?- húzott tovább. Nem tudtam mit mondani- Nem ijedtem meg, Harold!
 - Fejezd be!- emeltem meg a hangom, és durván a falhoz nyomtam. Lefogtam a csuklóját- Befejezted? Néztem bele a kék szemeibe
 - És ha nem? Akkor addig itt fogsz majd?
- Meglehet - bólintottam
- Mr.Styles, maga meg mi a csudát művel?!- hallottam meg egy éles hangot, és a folyosó másik vége felé néztem. A tanárnő ideges léptekkel indult meg felém, amikor ezután sem engedtem el Nataliet - Engedd el! - biccentett egyet a fejével Natalie felé. Elengedtem a csuklóját, ő meg egyből eltávolodott a faltól - Styles, ma délután várom önt a torna teremben, egy kis takarításra!- szögezte le, majd elment
 - Menjünk vissza órára- mondta halkan Natalie, mire aprót bólintottam és követtem őt a terembe

Liam
Szerdán kezdődik a gólya tábor, amit egy cseppet sem vártam, eddig! Most viszont, megvan a tudat, hogy nem leszek egyedül. Ott lesznek a barátaim. Miután Niall olyan jóban lett azzal a sráccal, -akit mint később kiderült Louisnak hívnak-, én is szert tettem a barátságára
 - Liam, ő itt Louis, Louis, ő pedig Liam!- mutatott be minket egymásnak reggel a terembe Niall. Sokat beszélgettünk így hármasban, és kiderült, hogy Louisnak sem fenékig tejfel az élete, öt kishúggal és egy távoli barátnővel. Hárman, úgy ahogy megértettük egymást.

 Louis viszont megszállott. Úgy értem egész nap le sem szállt a telefonjáról, mert a barátnője beteg és otthon van. Órán SMS-ezgetett és szünetekben telefonált. Az ötödik figyelmeztetésre elvették a telefonját, és miután már a mi telefonunkat is elkunyerálta, délutáni büntit kapott. Tornatermet kell takarítson.
 - Skacok, én egyedül nem fogom tudni kitakarítani az egész tornatermet. Az nagyon nagy! Estig ott leszek...- ültünk le egy asztalhoz az ebédlőben
 - Kellett neked ennyit telefonozni...- mondta Niall teli szájjal
 -  Szerintem Eleanor túléli, ha nem vigasztalod őt, egész délelőtt- helyeseltem
 - Tüdőgyulladása van! Az súlyos!- ellenkezett. Látszott, hogy valóban aggódik
 - Éppen ezért, pihennie kéne és nem veled SMS-ezni - magyarázta Niall, alig érthetően. Hogy fér ennyi kaja a szájába?
 - Tudom...- hajtotta le Louis a fejét- Mondta is. De én mindenképpen tudni akartam, hogy jól van- e...
 - Haver! - sóhajtott Niall - Mi segítünk neked... - mosolygott - Megeszed még a sütid? - kérdezte, mire gyengén oldalba löktem. Széttárt karokkal tátogott felém egy "Most meg mi van?" kérdést, én meg megforgattam a szemeimet
 - Nem. Edd csak meg - rakta Lou Niall elé a sütijét
 - Hé, semmi baj - sóhajtottam - Megyünk veled mi is tesi termet takarítani - próbáltam felvidítani. Végül is nem halunk bele. Niall széttárt karokkal rám meredt
 - Azaz, te mész! Én tuti nem!- rázta meg a fejét
 - Most mi bajod van? Buli lesz, és legalább Lou sem lesz egyedül!- magyaráztam
 - Jó fejek vagytok srácok- mosolyodott el Louis, mire Niall is halványan elvigyorodott

 Zayn
 Az iskola épületéből kihallatszott a dallamos hang. Becsöngettek. A számhoz emeltem a cigit, és mélyen beleszívtam. Nekitámaszkodtam a suli falának, és belemélyültem a gondolataimba. Az elmúlt egy héthez képest, egészen jó idő volt. Az aszfaltot bámulva, teljesen belemerültem a gondolataimba.
 - Khm! - hallottam meg a krákogást, mire a hang irányába néztem
 - Mr. Malik! Tárt karokkal várom önt is ma délután a tornaterembe, egy kicsit takarítani - nyomott a kezembe egy lapot. Nem mondtam semmit, csak begyűrtem a lapot a zsebembe - Azt pedig sürgősen dobja el!- utalt a kezembe tartott cigire- És ha még egyszer meglátom, nem ússza meg ennyivel! - figyelmeztetett.
 Csak tudnám, hogy mégis mit kell, egy szinte teljesen üres tornatermen takarítani...

A kérdésem még egyszer: Mit szólnátok mondjuk egy facebook csoporthoz?
(komi határ nincs, de örülnék, ha ettől függetlenül is írnátok) 

Hír + Díj

Sziasztok! Rengeteg mondanivalóm van. Akinek nincs kedve elolvasni, az csak a vastaggal kiemelt rész olvassa.

• Szóval az első, hogy nagyon régen hoztam részt, és restellem is, mert 11 feliratkozóm lett, aminek nagyon, de nagyon örülök. Csak sajnos, nem jön az ihlet. Van ezen kívül jelenleg 2 blogom (Design & Kritika, Wonderful mistake), amit szintén nem hanyagolhatok el, meg persze ott a suli, a barátaim a családom... Szóval sajnálom...
• Következő, hogy a blogversenyen sajnos egyik kategóriában sem nyertem... Nos, nem vagyok egy versenyszellem, de nem szeretek veszíteni. És rosszul tettem, hogy jelentkeztem, mert imádok írni, ez a gyenge pontom, és ti, olvasók és a barátaim vagytok, akikre jelenleg támaszkodhatok. Elbizonytalanodtam, és kicsit le vagyok törve, bár számítottam rá, hogy nem nyerek.
• Láthattátok már oldalt a blog trailert, amit a közelmúltban csináltam. Nézzétek meg, remélem tetszeni fog!
• Az utolsó, hogy...jelenleg szükségem lenne rátok, de NAGYON. Arra kérnélek benneteket, hogy ide komiba írjátok le az őszinte véleményeteket erről a blogról. Ha kérhetem bővebben, és ne csak annyit, hogy "nagyon jó!". Szükségem van a támogatásotokra...

Egy vadonatúj díjat kaptam Lizitől, és hú, nagyon örülök neki! Köszönöm szépen!

A) Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad!

B) Tedd ki a díj képét az oldaladra bármilyen formátumban, majd másold át a díj adójának oldaláról!

C) Válaszolj az eredeti kérdésekre (szám szerint öt darab)!

D) Küldd tovább maximum öt blogírónak (fanfictionök tulajdonosának, minden kreativitást mellőző blognak ne!)!

 1; Miért kezdtél írni?

2; Hogy alakítod ki a szereplők karakterét?

3; Mi a véleményed arról, hogy valaki néz, olvas, de semmi nyomot nem hagy maga után?

4; Melyik a kedvenc fanfictionöd, amit olvasol?

5; Mennyi időbe telik ötletelni, megalkotni egy-egy fejezetet?

1.: Nagyon hosszú történet. Röviden azért mert rájöttem, hogy ha írok, akkor minden sokkal, de sokkal jobb. :)

2.: Igazából igyekszem a karakterhez illő tulajdonságokkal felruházni a szereplőket. Ez igazából csak úgy jön. A fejezetek folyamán kialakulnak a karakterek, sajátos tulajdonságuk lesz.

3.: Én mérhetetlenül csalódott tudok lenni, ha lassan gyűlnek a komik, vagy hogyha kevés feliratkozóm van. Ez egy rossz tulajdonságom. Telhetetlen vagyok, ezért engem zavar. De persze minél több az olvasó (még ha anonim is) annál jobb :D

4.: Több is van. Az egyik amit kiemelnék az az Everything is gonna be alright. És nem azért, mert az írója az egyik legjobb barátnőm! Egyáltalán nem azért. Ha nem ismerném, akkor is imádnám ezt a blogot. Ötletes, és nagyon jól van az egész megfogalmazva! Szóval ez az egyik kedvencem :)

5.: Ez mindig máshogy van. Van amikor egy fél héten keresztül írom. Van, hogy 1-2 nap. Ez fogalmam sincs mitől függ...

Akinek küldöm:

Cece S.T.~

Még egyszer kérnék mindenkit, hogy írja le kommentbe, hosszan kifejtve az ŐSZINTE véleményét a blogomról.

A következő rész igyekszem még ezen a héten hozni.